Ha megkérdezel egy görög szakácsot, hogy melyik az az egyetlen fűszer, ami nélkül képtelen lenne főzni, gondolkodás nélkül az oregánót fogja mondani. A görögül rigani néven ismert növény nem csupán egy ízesítő a sok közül, hanem a mediterrán konyha valódi védjegye.
Nézzük meg, miben tér el a görög oregánó a többi változattól és hogyan használják a mindennapokban!
Az oregánó szó a görög oros (hegy) és ganos (öröm/ragyogás) szavakból származik, ami szó szerint a hegy örömét jelenti. Ez nem véletlen: a legjobb minőségű oregánó a görög hegyvidékeken, sziklás, száraz talajon terem, vadon.
A folyamatos, erős napsütés és a kevés csapadék miatt a növény leveleiben rendkívül magas az illóolaj-tartalom. Ezért a görög oregánónak lényegesen intenzívebb, fűszeresebb, enyhén csípős és kesernyés íze van, mint a nedvesebb éghajlaton termesztett társainak.
Bár a legtöbb zöldfűszernél a friss hajtásokra esküsznek a szakácsok, az oregánónál a görögök a szárított változatot részesítik előnyben.
A növényt virágzáskor gyűjtik be, csokrokba kötik, majd árnyékos, szellős helyen szárítják meg. A szárítás során a levelekben lévő aromaanyagok még jobban koncentrálódnak. A morzsolt rigani hetekig és hónapokig megőrzi az erőteljes illatát és ízét.
Az oregánót szinte minden sós ételre rászórják, de leggyakrabban a sütés legvégén vagy tálaláskor kerül az ételre, hogy a hő ne tegye tönkre a kényes illóolajokat:
A görög ételek hamisítatlan ízének titka a vadon termett, intenzív oregánóban és a minőségi olívaolajban rejlik.
Ne maradj le az igazi görög élményről!