A görög saláta tetején lévő, omlós, sós sajttömböt szinte mindenki ismeri. Első ránézésre a fehér sajtok mind hasonlónak tűnnek, pedig a csomagolások mögött teljesen eltérő alapanyagok és készítési módok rejtőznek.
Nézzük meg, mitől számít egy sajt valódi fetának és mi különbözteti meg a többi fehér sajttól!
A feta név nem csupán egy sajtstílust jelöl, hanem egy szigorúan védett földrajzi eredetmegjelölést (OEM). Az Európai Unió szabályozása szerint kizárólag az a sajt nevezhető fetának, amely Görögország meghatározott régióiban készült, hagyományos eljárással.
A szabályozás a tej összetételét is pontosan előírja:
A feta készítése évszázados hagyományokra nyúlik vissza. A tejet először beoltják, majd amikor az alvadék összeáll, formákba öntik, hogy a savó elfolyhasson belőle.
Ezután a sajtot feldarabolják, megsózzák és sós lével teli fahordókban vagy fémkonténerekben érlelik legalább két hónapig. A sós lében történő érlelés adja meg a feta jellegzetes, sós-fanyar ízét és a morzsalékos, mégis krémessé váló textúráját.
A juhtejes alap miatt a valódi feta íze sokkal karakteresebb, mélyebb és enyhén pikáns. Zsírtartalma és fehérjetartalma magasabb a tehéntejből készült változatoknál.
Míg a bolti krémfehér sajtok gyakran gumiszerűek vagy kenhetően lágyszárúak, az igazi feta könnyen morzsolódik, de a szájban azonnal selymessé válik.
Görögországban a feta szinte minden étkezésnél jelen van az asztalon. Nemcsak a klasszikus görög salátára kockázzák rá, hanem például tiropitába töltik, olívaolajjal és oregánóval megsütik a sütőben, vagy éppen a gyros tálak kísérőjeként tálalják.
Az igazi feta karakteres, sós íze és krémes állaga a mediterrán konyha egyik legfontosabb alapköve.
Ne maradj le az igazi görög élményről!